Amikor hallottam erről,biztosan tudtam, hogy én nem leszek depis. Hisz miért is lennék az, amikor erre vártam. De sajnos az lettem. És nem gyengén. Nagyon sok időbe telt, mire sikerült átvészelnem ezt a nagyon hosszú időszakot. Sok barátnő,beszélgetés, és a kisbabám növekedése kellett hozzá. Összesen fél-egy év volt.Sokat sírtam, majd felváltva jöttek jobb és rosdzabb napok. Minden a fejés befejeződésével múlt el.Ez volt a legfájóbb pont: nem tudtam rendesen szoptatni!!Ez okozta ezt az állapotot. Így utólag sikerült magam analizálni és helyretenni (pszichológus volt osztálytársnőm lerázott)

Megosztás a facebookon

Amikor kiderült, hogy végre terhes vagyok, szinte el sem hittem. A tesztet egy vasárnap délelőtt csináltam meg, de megismételtem aznap és másnap is. Boldog voltam, hiszen már mindenhol csak kisbabákat, kismamákat és babakról szóló műsorokat láttam lépten-nyomon. Az egyik legjobb barátnőm is gyermeket várt és irigyeltem, míg a másiknak már volt egy kisbabája. Folyton sírtam, hogy en miért nem vagyok még anyuka. A szülés: nekem egyértelmű volt, hogy csakis természetes módon szeretnék szülni. Könyveket olvastam, neten bogarásztam. Rosszul esett,de sajnos nem így alakult.

Megosztás a facebookon

Kedves Olvasó! Egy olyan blogoldalon vagy, amely édesanyáknak keszült, mivel én magam is egy kedves kislány anyukája vagyok. Korábban sosem gondoltam volna, hogy mekkora feladat is áll előttem, de alig vártam, hogy átélhessem, milyen is édesanyanak lenni. Üdvözöllek téged is, mint anyatársamat, osszuk meg véleményünket egymással. Kívancsian várom, hogy te hogyan vélekedsz az altalam felvetett témákkal, problémákkal kapcsolatosan.

Megosztás a facebookon